?kérdőjel?

Anya szült. Vörös a vérem. Naponta 21600-szor levegőt veszek, szívem percente 84-et dobban, naponta háromszor megéhezem, ha két liter tiszta vízhez nem jutok, kiszáradok. Hidegben fázom, hőségben szenvedek, menedékre van szükségem. Az ismeretlentől szorongok, a fenyegető dolgoktól félek, veszélyben rettegek, végveszélyben elmenekülök. Családot alapítok, gyermeket nemzek és nevelek. Őseimhez és utódaimhoz, barátaimhoz és felebarátaimhoz, nemzetemhez… Tovább »

csengeri trükkös  befektetési tanácsadó: mon-gyon-le! ‘svédbe rénszarvast lopva mészároló: mon-gyon-le! letelepedési offshor bizniszes: mon-gyon-le! vejkónak pályát egyengető: mon-gyon-le! gázszerelőnél  vagyont parkoltató: mon-gyon-le! gyűlölet kampánnyal takaródzó: mon-gyon-le! egész nemzetet kiröhögtető: mon-gyon-le! demokráciát szétverő: mon-gyon-le! bűnöző ne legyen választható: mon-gyon-le!   mon-gyon-le! mon-gyon-le! mon-gyon-le!... Tovább »

jól megfélemlített vagy-e vagy csak simán becsapott, vagy ki némi koncot szavazatáért kapott vagy úrhatnám ’kivagyi vagy csak agyad hagyott ki vagy a jövedéki termék ment nyilván az eszedre vagy a múltat róják sunyin már megint a szemedre vagy csak gyáva vagy vagy épp van mit vesztened vagy épp nincsen csak éppen nem beszélsz úgy… Tovább »

“mindenki mindenkinél okosabb” by Lillanyó Kivéve én – ezzel is erősítve a főszabályt. Nem hogy okosabb nem vagyok senkinél, de még okos sem.  Így lehet az, hogy bátran vállalkozom a Nagy Megszakértésre!  Igen. Választás ügyben.  Ehhez rendelkezésemre is áll egy igen mély merítésű, azaz egyszemélyes minta: én magam, mint a tökéletes Választó prototípusa.  Szóval miért… Tovább »

… mindenki mindenkinél okosabb! …... Tovább »

csupa kisbetűvel írok részint mert ez oly szerény másrészt  sanda mód remélem hogy a versnek látszó hosszú tagolatlan szósodrásba mint félreértelmezett szabadverselésbe így büntetlenül minden goromba gondolatom művészkedőn odadobott laza ecsetvonásként tetszelegve odafér... Tovább »

verselek, ha sérelem ér megsebzett fatörzsből szivárgó érként folynak a rímek mézgacsomók kövülnek törzsemen édes gyantába zárják a most kis szúnyogait... Tovább »

plakátolnék, írnék én erdőnyi óriásplakáton, üzennék tájaink      minden szegletén: szégyen és gyalázat mossa partjainkat s folyvást  csak duzzad,      nincsen remény elönt a hazug ár már visszaböfög bűzös csatornákból     fölbugyog leve a gőgös butaságnak gátat semmi nem szab mindenki másnál    akárki  okosabb … de a bölcs az csak bölcs:… Tovább »

Természetesen csak olyanról fogok szólni, akit személyesen is ismerek. Egy régi ismerős, egy orvosnő történetét mesélem el.  Annak idején, idestova  25 éve,  amíg mindennapjaink fizikai közelségben zajlottak,  nagyon jó viszony  szövődött közöttünk, s bár mára kikerültünk egymás látóköréből, én még mindig barátként gondolok rá.  Háziorvos volt a hölgy egy vidéki kistelepülésen, akkoriban persze körzeti orvosnak… Tovább »

… zöld színű tintával írnám, talpig zöldbe öltözve, álmodozva egy zöld világról… Úgy látszik, hogy elviccelem?! … igenis, meg nem is …. (lám, zöldingesembör is mondott ‘ződeket multkorjában, oszt mégse lett zöld a világ!  Naugye? nem minden zöld, amit zöld ingben mondanak) Pedig amúgy még a zöld-ség lenne a legjobb, akárhonnan is nézem.  (Para helyett paraj?!)… Tovább »