Ha elkezdjük keresni a közös motívumot a meditációról leírt tapasztalatok között, akkor kiemelkedik az ellazult test, a lelassult légzés, a beszűkült, egy kis szegmensre irányuló figyelem, másként koncentráció, amely ahogy egyre inkább szűkül, végül elveszítheti azt végletesen kicsire, végül nullára redukálódott tárgyát is … és talán ekkor lép a belső érzékelés – tárgyának végletessé vált hiányában- a végtelen tágasság érzésébe.
Nem hanyagolhatjuk el a körülmények megteremtését, amit még akarattal, puszta elhatározással is elérhetünk. Ez a gyakorlatilag fizikai szint ‘egyszerű technikák elsajátításával megteremthető: ellazultság, légzésfigyelés, a koncentráció egy magasabb szintje, amely különböző tárgyakra irányulhat (eddig vihet el a jóga alapszintje : ) Az aktív meditáció a külső tárgyakra irányulás közben állhat be, mint pl. alkotó tevékenység, például a művészi alkotás, nálam a kertészkedés : ), de lehet természetjárás, zenélés …. Jellegzetessége, hogy beáll valamiféle időtlenség érzés, mintegy értelmét veszti az IDŐ …. de a létélmény a térben még tudatos marad, hiszen fizikai aktivitás közben áll be a meditatív állapot.
A passzív meditációban a figyelem a saját test tudatra szűkül be, de ahogyan egyre inkább elcsendesedik a test, képes egyre mozdulatlanabbá válni, a mozdulatlanság az izommunka szinte teljes kiiktatódása útján a test térbeli helyzetéről egyre minimálisabb információt közvetít az idegrendszer felé, ami egy idő után a testtudat -ami eddig ugye a koncentráció tárgya volt- végletes szűküléséhez, majd teljes elveszéséhez vezet: értelmét veszti a TÉR.
“IDŐN és TÉREN túl végre igazán EGY lehetsz valódi ÖNMAGADDAL”
Ez már valóban a jóga magasabb szintje, végül is minden “jóga” tevékenység ennek a szintnek az elérésére irányul: képessé tenni a testet arra, hogy ebbe a végletes fizikai és mentális állapotba jusson és viszonylag hosszasan megmaradhasson benne. A technikák leírva egyszerűnek tűnhetnek, de igazán elsajátítani őket akár évtizedek …. és gondoljatok bele mélyebben, évtizedekig fenntartani az érdeklődést, motivációt, mindeközben önfenntartóan megteremteni ehhez a külső körülményeket (pláne a mi éghajlatunkon), ezalatt végig megtartani a kapcsolatot a “valósággal”, a társadalommal: nem gyerekjáték. Ez a “jóga a mindennapi életben” (Yoga in Daily Life : ) Erről tudnék mesélni … erről szól az egész életem…
Bennem valami ilyesmi állt össze a Tanítások és saját tapasztalataim alapján.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: