<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>?kérdőjel?</provider_name><provider_url>https://kerdojel.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Lillanyó</author_name><author_url>https://kerdojel.cafeblog.hu/author/lillanyo/</author_url><title>… szertelen mód és rend? …</title><html>&lt;p&gt;&lt;span style=&quot;color: #cc99ff&quot;&gt;Azon már fennakadtunk, hogy van „eleje” a dolognak. Most térjünk tán rá a lényegre. &lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;span style=&quot;color: #cc99ff&quot;&gt;Szisztematikusan is tehetnénk, rendszerezve, lépésről lépésre, hangyánként vagy éppen elefántonként tárgyalva a témát, de az már nem ugyanaz lenne, mint amit én megálmodtam. &lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;span style=&quot;color: #cc99ff&quot;&gt;Az én módszerem az, hogy nincs rendszer. Csak ülök, és csendben szemlélődöm. Befogadom az ingereket ellazultan, és ha csak lehet, nem ugrok rá azonnal érzelmileg minden apró-cseprő momentumra. Az effajta önmérséklettel való szemlélődés már önmagában megérne egy misét.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;span style=&quot;color: #cc99ff&quot;&gt;Csak várom, amíg végigcsorog az objektíven a rám fröccsent valóság.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>