Tapogatlak. F\u00e9ny vesz k\u00f6r\u00fcl, m\u00e9gsem l\u00e1thatom alakod \u2026 nem \u00e9rezhetem b\u0151r\u00f6d illat\u00e1t, tapint\u00e1s\u00e1t \u2026 h\u00fas-v\u00e9r l\u00fcktet\u00e9s\u00e9t \u2026 a leveg\u0151 finom \u00e1raml\u00e1s\u00e1t, ahogy l\u00e9legzetet veszel \u2026 a tested apr\u00f3, besz\u00e9des rezd\u00fcl\u00e9seit sem l\u00e1thatom \u2026 M\u00e9gis letapogatom l\u00e9nyed l\u00e9nyeg\u00e9t. Csak \u00fagy. Hogy \u00e9rezzem, nem vagyok egyed\u00fcl \u2026 b\u00e1r magam vagyok\u00a0 \u00e9n is itt a t\u00f6megben \u2026 nem jobban, s nem kev\u00e9sb\u00e9, mint b\u00e1rki m\u00e1s. Most \u00a0kiny\u00fajtom h\u00e1t finom cs\u00e1pjaimat, az \u00e9rz\u00e9keken t\u00fali szenzorokat\u00a0a v\u00e9gtelenbe, hogy el\u00e9rjelek. Olvasom soraidat, s a sima, kerek mondatok folyam\u00e1t engedem el\u0151sz\u00f6r csak besziv\u00e1rogni \u2026. azt\u00e1n \u00e9rzem, hogy \u00a0k\u00f6nnyed, v\u00e9letlen\u00fcl sem b\u00e1nt\u00f3 gondolatokat sodornak magukkal. \u00c9des, finom \u00edzeket id\u00e9znek, s ha nem vigy\u00e1zok, r\u00e1kapok, mint gyermek a s\u00fctem\u00e9nyre.<\/p>\r\n
\u00d3vatosan kiny\u00edlok, s engedem, hogy lassan \u00e1tj\u00e1rj. Engedem, mert kertszomsz\u00e9dok vagyunk, s lovaid kedvesek \u2013mintha saj\u00e1tjaim lenn\u00e9nek- had legeljenek csak gazdag gyepemen! Fel\u00fcl\u00f6k a birtokaink k\u00f6zt h\u00faz\u00f3d\u00f3 alacsony, ritk\u00e1s pal\u00e1nkra, r\u00e9ted vir\u00e1gait b\u00e1mulom\u00a0 \u2026 innen valahogy minden z\u00f6ldebbnek l\u00e1tszik, pedig ugyanaz a mez\u0151 k\u00faszik \u00e1t a jelk\u00e9pes birtokhat\u00e1ron \u2026 Amint \u00edgy l\u00f3gatom a l\u00e1bam a sz\u00e9lf\u00fav\u00e1ssal, mad\u00e1rsuhog\u00e1ssal, lev\u00e9lzizeg\u00e9ssel teli csendben, idehallom, ahogy suhintod a kasz\u00e1t, s titkon gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6d\u00f6m sz\u00e9les, mez\u00edtelen h\u00e1tad l\u00e1tv\u00e1ny\u00e1ban, ahogy a szersz\u00e1mot lend\u00edted. Tudod, hogy n\u00e9zlek, s \u00e9n is tudom, hogy tudod \u2026 sebaj, legk\u00f6zelebb, ha erre j\u00e1rsz, legfeljebb\u00a0elpirulok majd, mint hajdan, s Te \u00e9rteni fogod mi\u00e9rt. Csak megemeled kalapod \u2013 nem tudni, hogy k\u00f6sz\u00f6nsz vagy \u00e9pp megigaz\u00edtod \u2013 \u00a0\u00e9n meg h\u00e1tra sim\u00edtom \u0151sz tincseimet, m\u00e1r nem kac\u00e9ran. Ugyanazon t\u00e1j r\u00e9szei vagyunk, amint az \u00f6r\u00f6k, \u00fcde erd\u0151k, s a felett\u00fck gomolyg\u00f3 finom hajnali p\u00e1ra, amit \u00a0kil\u00e9gz\u00e9s\u00fcnk h\u0171v\u00f6s fuvallata emel a felkel\u0151 nap el\u00e9 \u2026 id\u0151n \u00e9s t\u00e9ren t\u00fal.<\/p>","type":"rich"}