Pattogunk, lovaglunk a szótagokon,
e közben a hon egyre lejjebb süllyed,
a ‘házból százharminchárom vakmerő
nap mint nap üzen ezt meg azt a népnek.
Maga-magának -ízlésesen- szavaz
csinos fizetést, míg népe otthon ül,
-nem hive szemének mit mer még amaz-
s fogat csikorgat tehetetlenül.
Ejnye-bejnye! – szól igen szépen a nép.
Hé fiúk, világunk éppen összeomlik,
etikus pont most emelni fizetést?!
Szonettem e pontnál kissé bicsaklik:
Számon kérhető-e valakin a morál,
akinek fülébe “dísz cigány muzsikál”?!