Az Istennel való közvetlen, személyes kapcsolat … a legbelsőbb, legintimebb magánügye az embernek. Erről -komoly ember- nem pletykál. Még tanító célzattal sem.
Úgy lehet az, hogy születnek emberek ezzel a képességgel ma is, ezerszám, ahogy bármely korban is így volt ez. Közülük azok, akik ép elmével fel tudják dolgozni ‘istenadta adottságuk terhét és áldását, csendesebbek az átlag embernél. Persze vannak közöttük, akiknek életfeladatuk szerint valamennyit el kell árulniuk, ki kell adniuk a Nagy Titokból, de akinek Isten e különös ‘cuccot a vállára tette, annak erőt és bölcsességet is rendelt, hogy mindezt méltósággal viselhesse.
Azzal együtt meggyőződésem: kivétel nélkül mindenkinek van közvetlen kapcsolata Istennel, számomra ez nem kérdés. A különbség az átlagember és a különös (homo admirandus) ember között csupán az ebbéli tudatosság szintjében áll.
A ‘normális csak úgy van, él bele a világba, megtanul ezt-azt, amit nagyon muszáj, ha elég jól tud utánozni és elvegyülni, akkor egészen tisztességes és sikeres életet is élhet anélkül, hogy valaha is felébredne a nappali és éjszakai alvásciklusaiból.
Az ‘admirandus tudatában van önmaga lényegének. Belső párbeszédei egyes szám első személyben zajlanak, mondhatni isteni Egy-esben. Teszi a dolgát a maga csendes külön útjain. Persze mindenki érez körülötte valami megmagyarázhatatlan elfogódottságot, de megvannak a technikái, hogy elterelje magáról a felesleges, zavaró közfigyelmet.
Aztán vannak még a téveszmések … valami fel-felsejlik számukra lázálmaikban, valami bevillanás-féle. Ahhoz kevés, hogy igazán eszközévé váljanak, de ahhoz sok, hogy magukban tartani képesek legyenek. (spirituális krízis?) Ők állnak ki a “nép” elé szónokolni, önmagukat fényezve, ‘hatalmat érezve, klientúrát építve a tudás morzsáiból, amik nekik jutottak … igazi kártevők, nyelvezetük a ‘királyi többes – jelentsen ez bármit is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: