Anya szült. Vörös a vérem. Naponta 21600-szor levegőt veszek, szívem percente 84-et dobban, naponta háromszor megéhezem, ha két liter tiszta vízhez nem jutok, kiszáradok. Hidegben fázom, hőségben szenvedek, menedékre van szükségem. Az ismeretlentől szorongok, a fenyegető dolgoktól félek, veszélyben rettegek, végveszélyben elmenekülök. Családot alapítok, gyermeket nemzek és nevelek. Őseimhez és utódaimhoz, barátaimhoz és felebarátaimhoz, nemzetemhez tartozom. Lelkem van és ismerem, becsületem van, és vágyom, hogy elismerd, s mindezt –ha kell- védelmezem. Tudni szeretném mindennek mibenlétét és okát ….. és mindennek Okozóját vélem valahol ….. és Őt hiába nem emlegetem …. és néhanap megállok előtte főt hajtani … és tisztelem kik által Ő bennem megnyilvánulhat… és nem ártok, el nem veszem senkitől életét…. és hiába s alantasan nem üzekedem … és a másnak rendeltetett erőforrást el nem veszem … és igazat, becsületet el nem ferdítek … és másnak nem kívánom háza népét… és házát sem … Ez az én kétharmadom!
S hogy szépnek mit látok? Az én maradék harmadomban jól megfér mind. A kék, a barna, a fekete vagy a zöld szeműt? A világos vagy sötét bőrűt? A soványat vagy teltet, gyengét vagy erőst, bölcset vagy esetlent? Nőt vagy férfit? Dobok, szitár, zongora vagy gitár hangja kellemes fülemnek? Szoknya vagy nadrág, kalap vagy kendő, szári vagy burka a viseletem? Futball vagy sakk? Tornác vagy jakuzzi? Pizza, pászka, szabji, krémes vagy … paprikás krumpli? Mercédesz vagy bicikli? Rap vagy szonett? Csárdás, keringő, tangó vagy balett? Mely nyelv merne versenyezni … mással?! Mely képhez-jelképhez, mely égtáj felé, mely nyelven s hogyan fordulok imámmal?! Mind Egy! Tarka, színes a maradék harmad, a fecsegő felszín, amivel érzékeink elkápráztatnak – gazdag, mégis könnyű! Mint zászlóink, melyeket a bolond szél hol jobbról, hol balról fú …
Kérdezed, hogy mire hatalmaz fel kétharmadom? Csak arra, hogy éljek és élni hagyjak! Hogy védj és védjelek! Hogy szóljak és szólni hagyjalak! Hogy becsülj és becsüljelek … hogy szeress és szeresselek….
…és elmondom én, ha kérdeznéd még, hogy mire nem hatalmaz fel kétharmadom! Arra, hogy megítéljelek, vélt másságod okán kirekesszelek, megfélemlítselek, gyűlöljelek … s minderre senki mást sem hatalmaz fel az ő kétharmada! Mert az én kétharmadom s a te kétharmadod maga az emberségünk rendíthetetlen alapja, örök törvény, láthatatlan, mégis súlyos kőtáblára vésve … a maradék az Ő ajándéka, jókedvű játéka, hogy szelíd sokszínűségünk Őt magát gyönyörködtesse!
Ennyi. Se több, se kevesebb: az Egy
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: