plakátolnék, írnék én
erdőnyi óriásplakáton,
üzennék tájaink
minden szegletén:
szégyen és gyalázat
mossa partjainkat
s folyvást csak duzzad,
nincsen remény
elönt a hazug ár
már visszaböfög
bűzös csatornákból
fölbugyog leve
a gőgös butaságnak
gátat semmi nem szab
mindenki másnál
akárki okosabb …
de a bölcs az csak bölcs:
ma is csak hallgat…
csendjének azonban
máma ára van:
cinkossá válik
hol vétkes arathat!
bohózatba illő,
de cinikus „igazság”
gátlástalan kezébe
ad ma hatalmat,
hol túlnyerte magát
hazug „forradalmár”
-fülledt fülkébe
fingként szorult szele-
valaha harsogó
hazug szónoklatát
nap mint nap ő
maga köpheti le
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: