?kérdőjel?

A városi ember folyvást saját képét nézegetné. Sétálva az utcán a parkoló autók ablakára sandítva, a kirakatportálok  üvegfelületein, a szembejövők napszemüvegének sötét lencséin, a telefonok kijelzőin, kameráin … tükröződést, visszajelzést vár folyton-folyvást, s ezekből a töredékekből építi saját belső képét, ami éppoly törékeny és töredékes, mint az ezernyi csalóka felület, amiről begyűjti…. s olyannyira felületes… Tovább »

Tapogatlak. Fény vesz körül, mégsem láthatom alakod … nem érezhetem bőröd illatát, tapintását … hús-vér lüktetését … a levegő finom áramlását, ahogy lélegzetet veszel … a tested apró, beszédes rezdüléseit sem láthatom … Mégis letapogatom lényed lényegét. Csak úgy. Hogy érezzem, nem vagyok egyedül … bár magam vagyok  én is itt a tömegben … nem… Tovább »