(‘anyáknapja előtt … halkan és zárójelben
egy piciny élet ha megfogan
szív dobban akkor boldogan:
vártalak, hisz sorsomba írta a lét
a jövő nemzedék eljövetelét
nem érdem ez vagy büntetés,
inkább valami küldetés
mit a Teremtő ránk kioszt
dicső, de igen terhes poszt
választhatok én -úgy lehet-
más elvitathatatlan érdemet,
annál is jobban megtisztelő,
hogy e feladat nem kötelező
tanultam, dolgoztam éveken át
’kijártam tán néhány iskolát
s most mégis aggódva azt lesem,
mik ezek a foltok kis testeden?!
bánom is én, hogy karrier helyett
veled kis kockavárat építgetek!
teszem mindezt őszinte örömmel
-nem éppen fényes műkörömmel-
szókincsem kicsit gyorsabban apadt,
mint szülés után mi rajtam maradt
sebaj, majd szoptatás után
rám jön csini kimenős ruhám!)