Letettem én már büszke terhemet,
női dharmám teljesítvén,
szabad vagyok.
Lázas, forró éjjek, nehéz napok,
asszony terhek, mind
mögöttem rég.
Megkaptam mindent bőven,
mivel mohó emberélet
kecsegtetett.
A bölcsesség órája szüntelen ketyeg,
mára, mit tudnom kell, tán
mindent tudok.
Vaksi szemem előtt a könyvek sorai már
összefolynak … maradt mantrám,
és a hűvös hajnalok.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: