csak csendben mondom: fényevő vagyok
reggel délben este fény-étkeket falok
azt sem bánom, ha ujjal mutogat rám
a ’jajdeokos táplálkozástudomány
én akkor is csak a fénnyel érem be
beülök vígan a fény-étterembe
-jó hely az, hej, de még milyen jó!-
hol minden étel tiszta fényből való!
igényeseknek a fény másod kézből jár:
a zöldséggel, gyümölccsel tele tál….
hisz első kézből a növények élnek
tápláló mannájával a napfénynek
húsevők tányérján már alig dereng fény
harmadkézből, sok növényevő lény,
állatok holt testéből készül az étel
telve az ő szenvedésük ’ízével
ám emberünknek nemcsak ínye éhes
minden érzék folyvást táplálékra les
érintés, illat, hang és látvány ….
a világ kopogtat a vágyak kapuján
„gyere világ-gombóc, hamm! bekaplak”
étvágya féktelen, telhetetlen alak
’vajh ki tudja ez az ember-féle
meddig megy el, ha űzi-hajtja éhe?!
létezhet olyan kimondhatatlan drága
mit be ne kebelezne gátlástalansága?!
… nem nézve se törvényt se Istent
mohón falná a létező mindent!
mondják: a ’lánc csúcsán a ragadozó áll
de maga is érzi: nem ő a király…
hisz igen-igen kicsi az a birodalom,
hol saját ínyemen sem uralkodom
csak az igényesek, kik kevéssel beérik
maguknak az ételt szűken mérik
úgy állnak csak a tiszta fény köré,
hogy tudják: a forrás minden élőé
