csak fönt lehet …
mert arra tágas
véget sosem érő
napunk is ott delel
onnan hull éltető
tisztára mosó eső
lenn a lét gyökere
sötét sárból sarjad
mind, mi él
mégis föl-föl tör
hajt a mélyből
lankadatlan fel
kő visszahull
madár visszatér
napunk is lebukik
mikor alkonyul …
de könnyű pára
égig emelkedik
szárnyam bontanám
én is repülnék …
-szegény pára,
hisz szárnya sincs –
lám lelkem mégis
végül Hozzá ér