?kérdőjel?

… nyugdíjas álmaim …

Nem akarok nyugdíjas lenni.

Életem végéig dolgozni akarok.

Köszönöm szépen, de nem szeretnék nyugdíjat sem kapni.

Ellenben:

Szeretném elérni a bölcsességnek azt a fokát, amikor már igen-igen kevéssel is beéri az ember.

Szeretném, ha gyerekeim örömmel jönnének majd hozzám, hogy megkérdezzék: Anya, mire van szükséged? … és azt mondhatnám: Kevéske is elég nekem Fiam …. s azt az igen-igen kevésnek megadását nem tehernek, hanem lehetőségnek éreznék…

A vágyakat, amik sokba kerülnek, addigra már remélem elengedem, az igazi  fizikai szükségletek szintje pedig valójában döbbenetesen kevés lehet …

Addigra már lemondanék a “vagyonomról” … hiszen amim volt és van az életben, azt reményeim szerint mind átadhatom nekik … ahogy azt a mintát, példát is, amit én kaptam a nagyszüleimtől, szüleimtől …mert igazából az minden vagyonom, minden “értékem”…

 

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!