????
A boldogság unalmas?!
Hosszú távon igen : )
Boldognak lenni annyi, mint rendezett kapcsolatban lenni önmagunkkal. A rendezettség kommunikáción és dinamikus egyensúlyon alapszik. Ennek fenntartása kitartó, állandó fegyelmet és mikromunkát igényel, valami szakadatlan, kevéssé látványos sziszifuszi molyolást önmagunkon … Ez a hosszútávú boldogság receptje … már azok számára, akik nem külső dolgoktól (pl. lottóötös) és/vagy másoktól (pl. házastárs) várják a saját boldogságukat, hanem az önkiszolgáló rendszerben hisznek.
Az egyensúly kilengések nélkül való, monoton rend, végletes esetben a szinusz görbe az egyeneshez konvertál ….azaz nagy valószínűséggel unalmas – kevesen tűrik jól a monotonitást és a hosszú távú menetelést : / …. tán ezért is kevés az “igazán” boldog ember.
Ezért is kritikus korszakok a kamaszkor és a klimax, mert itt a hormonok szintje jellegzetesen egyensúly-vesztett … ilyenkor komoly erőbedobást igényel a kontroll és a libellálás.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: