…. nem kell a figyelmed, nem kell a ’lájkod,
ne olvasd ezt el és kérlek a világért meg ne oszd!
tele már a ’felhő a ’mező felett, sötét vihar készül
s ez itt egy villám, dörög és sokszázezer volttal
hasítja az eget és becsap, mint ménkű a fába
fénnyel hasítja ketté az égboltot, dörgése éktelen
csattan, dobhártyád reped, vad kutyák szűkölve
tépik láncaik s futnak világgá, mert a ’felhőben
ölre ment a sok fölböfögött gondolat, s a szelíd
bölcs ’mező megelégelve szikrát köpött a ’szmogba
s abban a robbanó eleggyé sűrűsödött iszonyat
szétvetve a rend abroncsait atomjaira bomolván
szemetelő tűzesőként oszlott szét a látóhatár
mentén lenyugvó nap rőt palástjának álcázva
magát, mintha béke lenne, mert ezt akarjuk hinni…