sír-verset írok …. mert éppen sírok
(némileg vigasztalnak e nyafogó sorok)
ríva szánakozom saját magamon
zokogom fájdalmam saját vállamon
bánatom oka valódi talány
… szóba jöhet … talán a magány…
az egyedüllét mibe menekülök
amint sanyarú sorsomra révülök
(néha átdereng ’jódógom ködén:
’nem-e magam vonok szögesdrótot körém?)
gyakorlatilag nonstop magam sajnálom
szánj már te is kicsit –’légyszi – Barátom!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: