?kérdőjel?

kinn fú a szélkavarog a hó     benn néma csend     melegből való kinn reccsen az ágkósza a zaj     benn megáll a világ     de zümmög a dal kinn fél a sötétmagát ijeszti     benn a homály    hatalmát veszti kinn reszket a térsarcol a bú     benn a derű    nem szomorú kinn zavar ültép… Tovább »

véleményem vél-emény:látok, hallok – vagy vélek én? ki mint él, úgy ítél …rólam szól minden közlemény vélelmeim –félelmeim-kinyilatkoztat e nyilatkozat kering a ’szmogban sok adatám takard, ha félted arcodat de leírt szavad életre kelszerverbe égve énekel rólad … mesél időtlenéjben fényjelek szavaid vagy elenyésznek nyomtalanulha setét, mi belőled kiszabadul... Tovább »

csak csendben mondom: fényevő vagyokreggel délben este fény-étkeket falokazt sem bánom, ha ujjal mutogat rám a ’jajdeokos táplálkozástudomány én akkor is csak a fénnyel érem bebeülök vígan a fény-étterembe-jó hely az, hej, de még milyen jó!-hol minden étel tiszta fényből való! igényeseknek a fény másod kézből jár:a zöldséggel, gyümölccsel tele tál…. hisz első kézből a… Tovább »

mi az oka a félelemnek?miért fáj, ha több van másnak?miként ébred a szerelemféltés?mitől lobban a gyűlölet?mi fűti az indulatot?mire gerjed a harag?mi váltja ki az utálatot?honnan tudni a rosszról, hogy rossz?… tán onnan, hogy rosszul érzem magam, hacsak rá gondolok – még ’kéje is fáj, csak keserű nyálat ontó káröröm – gonosz csavarral fedi fel… Tovább »

… hősünk körültekintett és így szólt: Úgy látom, a hitnek számtalan hajtása létezik. Ezután szemét lehunyva elcsendesedett. Egy idő után tiszta gondolat ébredt elméjében: a hiteknek mély gyökere azonban egy. Innentől ekként vélekedett: Ki-ki saját hitének mélységétől függően képes tolerálni és elfogadni a hitnek más hajtásait. Amint a növényeknél, úgy a vad hajtások agresszívek, támadók,… Tovább »

…. nem kell a figyelmed, nem kell a ’lájkod,ne olvasd ezt el és kérlek a világért meg ne oszd! tele már a ’felhő a ’mező felett, sötét vihar készüls ez itt egy villám, dörög és sokszázezer volttalhasítja az eget és becsap, mint ménkű a fábafénnyel hasítja ketté az égboltot, dörgése éktelencsattan, dobhártyád reped, vad kutyák… Tovább »

sír-verset írok …. mert éppen sírok(némileg vigasztalnak e nyafogó sorok) ríva szánakozom saját magamonzokogom fájdalmam saját vállamon bánatom oka valódi talány… szóba jöhet … talán a magány… az egyedüllét mibe menekülökamint sanyarú sorsomra révülök (néha átdereng ’jódógom ködén: ’nem-e magam vonok szögesdrótot körém?) gyakorlatilag nonstop magam sajnálom szánj már te is kicsit –’légyszi – Barátom!... Tovább »

„költőnk” nemigen rejti véka alá amit valójában mondani szeretneversnek álcázott kinyilatkoztatásrímekbe szedett sommás ítélete szemmel láthatóan magabiztosellentmondást nemigen tűrfájóan kemény mi kidől belőletürelme ‘meglehetős miniatűr nem értjük miért is erőlködik dalaival miért üldöz ő?hisz művészi érték rigmusaintetten oly ritkán érhető… a napi hírek margójára firkálgat „lírát” lelkesennéha kiszól – mint felsőbbrendű-megszólít emígyen: Kedvesem! Kedvesem így,… Tovább »

divat ma jól megmondogatniszó-parádézni pro és kontra a legis-legélesebb spontán ’szelfimit kibiggyesztünk a ’fészbúkra pőre lelkünk vacogva kucoroglegbelül teljesen mezítelen….kéne rá húzni valami ’gúnyát’csak nézzünk már ki rendesen! mosolygó, ájtatos profilkép („hogy ragyogsz ma drágám!”)a háttérkép szerint nyilvánvaló:megvilágosodtunk múlt szerdán de – miként ha feltűnünk élőben figyelmes szemlélő látja jólmint testbeszéd ’lerí ékesen amint kikandikálunk… Tovább »

az első húsz év gyönyörű volt!-hidd el nekem, én tudom-a gyermekkor lassan véget értbeköszönt fényes ifjú korod mert fényes lesz Kincsem!-hidd el nekem, én tudom-mi vár Rád, jövőd hogy alakul?rajtad múlik, Te irányítod repülj Kismadaram magasan!-hidd el nekem én tudom-képes vagy mindig fölfelé szállniszárnyalni erős szárnyakon ne add fel soha a szép reményt-hidd el nekem,… Tovább »