Naná, hogy igen!
Legalábbis annyiban, hogy próbálom megfejteni, mitől „bölcs” valaki … illetve az ő megnyilvánulásai? Mi mondatja velem azt egy emberre, egy megmondásra, egy cselekedetre, hogy „hm, ez bölcs” … hiszen ‘vajh ki állhat olyan ’tudomisén milyen magaslaton, hogy ezt eldöntse?! …
A ’bölcsesség’ még csak nem is egy tudományos fokozat, amit egy igen tisztelt akadémikus plénum adományoz, vagy amit netán valamilyen versenyen, megmérettetésen lehet kivívni … boldog-boldogtalan mondhatja boldog-boldogtalanra, hogy bölcs, nem igaz?!
Akkor mégis milyen feltételek teljesülése mellett nevez ki a közvélekedés, vagy akárcsak én magam valakit vagy valamit bölcsnek ? …. mert az tény, hogy létezik egyfajta egységesnek mondható és nem is igen vitatott megítélés, ami kimondatja velünk valamiről, hogy bölcs.
Na itt most – tőlem tán nem meglepő módon – átugranám a témát feltétlenül körüllengő patetikus ömlengés ködösítését és előrukkolok a ’farbával : a bennünk élő, mindenkiben egységes Örök Bölcs ismer magára és nyilvánul meg az ítéletben! Nekem legalábbis ez a válasz tetszik a legjobban, mert ez azt sugallja: van remény! Csak meg kell várni, hogy mindenki eljusson belső útján ahhoz a bizonyos, univerzális belső bölcshöz!
Időnk van, megvárhatjuk.
… vagy mégsem?! …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: