Folyamatosan valami emelkedett várakozásban leledzem, hogy valami „jó dolog” fog történni velem. Mint amikor az ember egy örvendetes ’eseményre készül, úgy mint valami díjátadó, keresztelő, osztálytalálkozó …. vagy ilyesmi.
Jó ebben a várakozó mámorban új és újabb reggelekre virradni … így látom meg a kelő nap ragyogását a hajnalban, a ’már megint fel kell kelni’ frusztrációja helyett, a reggeli hűvösségben a frissességet és nem a vacogást, a nap indító kávéban az ünnepélyes szertartást és nem a „cukormentes” keserűséget, a munkahelyre utazásban az út menti fák szakadatlan átöltözését az odajutás gyötrelme helyett … és folytathatnám estig, mi minden örömteli vár rám, amit a várakozással teremthetek.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: