… messiás …

Mielőtt bármit is hozzászólok a naaagy dolgokhoz, nem árt tisztázni magamban a motivációkat és egyebeket.
Ki is vagyok én, mekkora hatósugaram (mondanám:hatásköröm, de az olyan bikkfa-nyelvűn hangzik), milyen a viszonyom önmagammal, no és a hatalommal … illetve a Hatalommal?*

Ebbéli önvizsgálat – I. rész

Beszólok, beszólok, persze, hogy beszólogathatok én innen, még magának a méltóságos Miniszterelnöknek is (szegéénynek…. ) csak bátran, csak bátran, így ’farsangi álarcban, mert miért is ne, amíg hagyják ugye, no meg a feszültségoldás, no meg az értelmiség-ség, igen, igen … de mégis mi végre is? Lehet-e mindennek füle-farka?

Igenis van neki! Ülök itt a gép előtt és várom a Messiást. Ezzel mindjárt meg is teremtem. Csak így, egyszerűen. Várom azt az embert, aki megfeleltethető a tökéletes csúcs-politikus archetipusával … ha egyáltalán van ilyen? Létezhet? Létezhet  emberfia, aki képes beállni a tudók önbizalmával a középpontba és helytállni az össztűzben, kikezdhetetlenül? Mert kell, mindenképpen kell nekünk valaki, aki arcát,  nevét adja mindahhoz, amit az Állam személytelen gépezete képvisel, ha úgy tetszik elkövet ….  aki legvégül aláírja, vállalja a felelősséget, ami tulajdonképpen vállalhatatlan …. de mi, a Nép, mégis elvárjuk tőle…. (Nem- nem, nem adok én ezzel most bianco felmentést senkinek, csak úgy közbevetem, hogy a kép árnyaltabb legyen!)

Szóval a Messiás …
Neme: … … nem érdekes. Ezt nem is kívánom megindokolni.

Életkora: Pápai kornak képzelném, azaz 75 fölött. Eddigre kiderül, ki áll a bölcsesség oly fokán, melyre a három emberöltő tisztességben, egészségben való megéléséhez szükség van … és ebben az is bennfoglaltatik, hogy például a biológiai motivációk már lecsendesednek. Messze letudja, maga mögött hagyja  ekkorra az egyén a családi elkötelezettségeket is. Ez azért lényeges, mert nem kis elvárásom, hogy vér szerinti kötelékeken felülemelkedve, egy egész országot képes legyen családjaként kezelni – részrehajlás nélkül. Tudjuk, ahol még játszik a család, a haverok, ahol még zsarolható valaki érzelmi vagy más csalikkal, ott óhatatlanul bele is gabalyodhat kicsinyes játszmákba, és onnantól oda a hitelesség, a hivatkozási alap. Aztán eddigre már tán jól is lakik az ember az anyagi javakkal is, eljut a teljes lemondás, az önként vállalt, már-már szerzetesi szegénység felvállalásának szintjére. Az élet egyéb örömeit, a becsvágy utólag biztosan feleslegesnek tűnő köreit is mind letudhatta. Ott állhat lenyugodva, lemondottan, önmagát átadva, tisztán: szolgálatra készen.

Ok-ok-ok! Tán jobban lelkesedne a Nép egy erőtől duzzadó, fotogén, energikus, lobogó hajú (lehetőleg szálkásan kigyúrt) akcióhősért, aki elordítja magát: utááánaaam! … és a nép meg csak úgy menne, menne utááánaaa (lobogna a nép haja is…) … de hát pont ezt nem kéne, lelkesedni ész nélkül, aztán meg ríni, hogy ’Anyám, én nem is ilyen lovat akaaatam!

Legyünk kicsit gonoszul számítók! Egy jó karban lévő 75-öst, akit ’a Feladat még kellőképpen ösztönöz, a felelősségtudat és egyéb pszichikus erők kiváló karban tudnak tartani ahhoz, hogy 4-5, de max 10 évig topon tudjon lenni egy ilyen poszton. Az meg külön jó, hogy éltes kora kiszámíthatóan korlátozza az érát, amit jegyezhet…
Amúgy meg a meló napi rutinját, húzós részét végezzék csak az ifjú titánok, a hivatalnokok, a szakértők, az önkéntesek, ne a Főnök rakja már a zsákokat a gáton, könyörgöm!  Csak mutassa etalonként a mértéket, merthogy  ez volna a dolga. Így lenne kérem a miheztartás rendíthetetlen!

Értékrendje: –ábrándozásim szerint- szigorúan elférne egy kőtáblán. No ehhez azért jól össze kell szedni a biztos tájékozódási pontokat! A többi, a „végrehajtási rendeletek” már napi aktualitás kérdése … kell is, hogy rugalmas legyen … ha a Törvény megingathatatlan és időtálló, akkor ésszerű kockázatvállalással lehet adaptív a napi szabályrendszer. Egy kőtábla tartalmát pedig az átlagos értelmű ’micimackó is be tudja vésni, és ekkor legalább elvárható és számon kérhető, hogy be is tartsa!

Na, így röviden.

*Nem árt ismételten, időről időre felhívnom a figyelmet arra, hogy ez egy kérdezgetős aktivitás …. OK.?
Nem kioktatok, nem kinyilatkoztatok – kérdezek. Főleg magamtól … meg az Univerzumtól … meg Tőled, nyájas olvasóm, ki egyike vagy az összesen tán nyolcnak …