Nagyjából egy szabályból áll:
Nézd mindig kritikusan az éppen regnáló hatalom dolgait!
…. lett légyen az aktuálisan magát bármely oldalhoz, világnézethez soroló is, hiszen mélyebb tudásod a világ dolgairól nagyobb rálátást ad neked a történelmi és társadalmi folyamatokra, mint a kevésbé tanult rétegeknek! Képességeid adományok a sorstól, melyek kötelezettségekkel és felelősséggel is járnak nemcsak magadért, de másokért, szűkebb és tágabb közösségedért is!
A kritikai szemlélet persze nem jelenthet elvtelen, demagóg mindent tagadást, még kevésbé gyűlölködést. A kritika egy jól működő rendszer egyik legfontosabb eleme, a visszacsatolás …. a fejlődés „olaja” … ha hiányzik ez a fajta olajozás, a legspécibb gépezet is megakad, beragad … végül menthetetlenül tönkremegy.
Egy értelmiséginek tehát magasztos kötelessége politizálni – de nem kell feltétlenül pártoskodni! Sőt! Csak a „felette állás” pozíciójából adott bírálat lehet elég hiteles.
Ja! Egy jó kérdés még: ki is az az „értelmiség”?!
Nem minden ’okostóni értelmiség illetve nem is minden iskolázott próbál megfelelni a kategória fenti ismérveinek. Van aki kimondottan kikéri magának, és a besorolást is valamiféle idejétmúlt sablonnak tekinti. Mégis elmondható, hogy értelmiségi az, akinek véleményét már csak iskolázottsága* okán is respektálja környezete.
A túlzottan pártoskodók, a hatalomnak hanyattfekvők, a törtetők, a hecc-ellenzék, és a közönyösök széles tábora ’automatice kizárja magát ebből a méltóságteljes társadalmi szolgálatból.
Uff!
*úgy általában felsőoktatási végzettség
**hát persze, hogy vicc!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: