… kérdés … de nem költői … és nem lila!

Politizálhat-e egy pap? Politizálhat-e egy tanár, egy közszolgálat-tevő ….. vagy éppen egy jógaoktató?

Ezen (is) ’gondolkodám – nemcsak egész úton hazafelé. Merthogy ez is beletartozik a lét n… na jó, legalábbis kicsinke kérdései közé. Talán közhelyes a téma tárgyalásakor először is visszamenni a „politizál” szó értelmező szótári jelentéséig, de nem hiábavaló, mert így azonnal tisztázható, hogy az eredetileg egyszerűen a közéletben való részvételt jelentette. Részvételt, de nem feltétlenül pártoskodást – és még ez utóbbi szó jelentése is csak árnyaltan és jól nevelten sejteti azt a gyűlölködéssel spékelt ’kirekesztősdit, ami ma a közéletet jellemzi ’minálunk. Nemcsak a bulvár felszínt, hanem a társas érintkezés széles skálájának fájdalmasan nagy területét. A szívszorítóan méltatlan példákkal köteteket írhatnék tele, de statisztikailag várhatóan kb 8 olvasómat kérem, hogy bocsássa meg nekem, ha ettől most eltekintek. Elég, ha mindenki felidézi saját kellemetlen tapasztalatait e téren, és máris megvan a kellő ’fíling. (Bevallom, belőlem is egy minap lejátszódott provokáció váltotta ki az íráskényszert….)

Kicsit is érzékeny ember kellőképpen rühelli is ezt az egészet, úgy, ahogy van. Amikor egy-egy óvatlan szóval, mondattal feszülő területre tapint, vagy éppen nemet mondani kénytelen egy hivatalos szituációban és ezzel azt váltja ki, hogy „politikai” indíttatású elfogultsággal vádolja meg a visszautasított. Jaj, micsoda tekervényes összetett mondatra kényszerített a kínos igyekezet, hogy valahogy ki ne mondjam: azt üvöltik felém, hogy biztos mocskos ellen-párti bérenc vagyok! Itt behelyettesítendő az aktuálisan érintett személy aktuális pártállása szerinti politikai ellen-formáció. Arról nem is beszélve, hogy ha valaki nemhogy belép, de éppen csak beledugja a lábujját a közéletbe, ma azzal kell számolnia, hogy a közvélemény szinte elvárja tőle, hogy „színt valljon”. Van aki ez olybá komolyan is veszi, hogy egyenesen, szinte kihívóan magára aggatja világnézeti hovatartozása hóbortos felségjeleit, politikai felhangokkal átitatott szubkultúrája beszédes mütyürjeit – csakhogy tudjuk, „ki velünk, ki ellenünk?”

Érthető, hogy fejvesztve rohanna vissza remete magányába a filozofikus, a lét napi politikától mentes, valóban generális kérdésein merengeni – úgymint: „honnan jött és hová tart az emberiség, hány centis lehet az Univerzum derékbősége, lapos-e a Föld …. ja bocsi, ezen manapság már nem merengünk….” -, mintsem hogy a közös térben – teszem azt- egyes jegyzett politikusok még viselt dolgaiban csak-csak, de magánéletében, pénztárcájában való turkálás és ezen való csámcsogás, eszmékre hivatkozó, de semmilyen kulturált eszméhez nem méltó sárdobálásának mindent elnyomó médiazaját kelljen elviselnie.

Mi az azonosság a papok, tanárok, közszolgálat-tevők és jógaoktatók hivatásában? Az mindenképpen, hogy közvetlenül emberekkel dolgoznak, munkájuk tárgya az emberi viszonylatok igazgatása, alakítása, mely viszonyok meghatározó részét teszik ki a közélet különböző területei, így alapállásból akarva akaratlanul meghatározó részesei a közéletnek. Ekként nézve a dolgot tudatosan vagy csak mellékhatásként, de óhatatlanul politizálni kénytelenek?

Hivatásaik tisztes alapelve, hogy egyenlő bánásmódban kell részesíteniük azt, akivel dolguk akad. Minimum felül kellene emelkedniük saját bárminemű elfogultságukon, de még ezt is meghaladva a kívánatos az volna, ha egyáltalán nem lennének elfogultak, sőt! Fel volnának készülve arra, hogy más, a saját elfogultságát fennen hangoztatót is – dacára minden, magával az elfogultsággal szembeni ellenérzésüknek- egyenlő bánásmódban tudjanak részesíteni. Akik pedig valóban elérnének ebbe a magasztos állapotba, azok –és csakis azok – tekintetében nem is lehet kérdés , hogy a szó imént kinyomozott eredeti értelmében politizáljanak-e? Egyenesen kutya kötelességük tudatosítani magukban, hogy mindenképpen meghatározók a tágabb közös térben is és ott éppen hivatásukhoz méltó példát illik mutatni végre abban, mi módon is lehet, hogyan is kellene közös dolgainkat rendeznünk!

Amúgy TÉKTA bt-sen ….