Hja! Majd elfelejtettem: a cél! Mi az egész TÉKTA bt – mint olyan – kitalálásának a célja?
Bármily meglepő, de van neki.
Ha az ember a Teljes Élet Közösségén gondolkodik, azt legjobban egy elhagyatott helyen, egyedül, amúgy remeteként létezve teheti meg. Gondolkodik, gondolkodik…..góóóóndolkodik……, ’osztjólvan. Hogy jut-e valamire, az már más lapra tartozik – további kérdésként vetődik fel, hogy mi tekinthető „valaminek”- …..aztán az egyik kérdés hozza a másikat, és már benne is vagyunk a sűrűjében.
Elmélkedni a Világon, illetve elolvasni mások, más korok más embereinek gondolkodásairól szóló műveit – szerény szerintem – két külön dolog. Van a gondolkodó és van az olvasó. A gondolkodó kérdez, az olvasó művelődik. Nyilván tiszteletre méltó minden erőfeszítés, a valaha is született összes filozófiai mű megismerésére irányuló heroikus igyekezet. Az igényesebb olvasók aztán elkezdenek a ’naaagy gondolkodók gondolatain gondolkodni, ami persze újabb gondolat-hegyeket generál ….. Beláthatatlan mennyiségű gondolat lebeg a virtuális gondolat-felhőben! Ez a „felhő” a világ anyagtalan, virtuális mása, képe, az ezeket megörökítő könyvek, és alkotások tömkelege pedig egy amolyan „árny-világ”. (Tán éppen akként, mint a Hirosimai atomrobbanáskor villanásnyi idő alatt atomjaira bomlott emberek árnyképei a tárgyakon. Ezek közt bolyongani olyan volna, mint tévelyegni az árnyékvilágban? Bocsánat, ha meglehetősen sötét képet fest a hasonlat!)
A világ pedig megérint minket közvetlenül, a jelen pillanat ragyogásában is. Miért ne lehetnénk olyan bizalommal önnön megtestesülésünk iránt, hogy mi magunk, éppen most leüljünk arra a fövenyre és elkezdjük feltenni a kérdéseket a Mindenség felé, még akkor is, ha tudjuk, azokat már eleink ezrei, milliói is feltették, és teszi most is számtalan kortársunk – újra és újra?
Ja! …. hogy még mindig nem világos, miért kell ehhez a TÉKTA bt. Nem kell, csak jó érzés nekem, hogy van. Bevallom, én nagyon is konkrét, élő, hús-vér emberekre gondoltam, amikor felmerült bennem, hogy nevet keressek, azon személyek csoportjának, akik képesek biztonsággal járni a keskeny ösvényen.
Ők nem kirekesztők, ezért aztán nemigen rekednek belül szokványos formációkon sem, mint politikai szervezetek vagy pártok, szekták vagy vallások, nemzetek vagy kultúrák….
Vizsgáljuk, vizsgálgatjuk a Teljességet, amiben benne van az örök és végtelen magában foglalva a mulandót és végest, ekként a „teremtett” világot, a mikro és makrokozmosz, a benne észlelhető és nem észlelhető élők és másképp élők ismert és ismeretlen tömege… még belegondolni is szédület… de az tagadhatatlan, hogy a mindenségében mégis mi magunk vagyunk a legérdekesebb, amit szemlélődésünk tárgyává választhatunk. Emberi létünk, lényünk, viszonyaink káoszát a maguk egyszerűségében és bonyolultságában kényszer-szülte szabály-szerűségek igyekeznek a megismerhetőség hálójába fonni, a rendszerező logika törvényei, a kifejezés (verbális és egyéb kommunikáció) szabályai, a tudományosság kritériumai szerint, és mindezt tovább bonyolítja a mindenkori közvélekedés, mint morál, és a politika, mint aktuális érdekelv. Ami így vagy úgy kezelhető e bonyolult háló eszközeivel, annak létét tekintjük valósnak, azt hisszük el, a többit e kívül legfeljebb kikiáltjuk a képzelet játékának, fantazmagóriának, és utóbbiak jó esetben is csak az észlelő magánügyének számítanak.
Ami hát egynél több egyedet érint, és az öntörvényűséget meghaladó, nagyjából közmegegyezésen alapuló szabályok szerint ítéltetik meg, azt közügynek tekinthetjük? Elfogadhatjuk, hogy igen, lett légyen közös ügyeink bármely területéről is szó. A kulcsszó mindenkor a közmegegyezés. Bármi áron? … mert minden szabály abszolút értékét árnyalja, hogy milyen áron született az a „konszenzus”, mely azt törvényerőre emelte. Belátás vagy behódolás, meggyőzés vagy megtörés, elfogadás vagy félelem, szép szó vagy tűz és vas? Az emberi regulák már csak ilyenek, de azért közülük is lehetnek olyak, miknek eredete – mint törvénynek szülője – túlmutat időn és téren.… na a TÉKTA bt-t legfeljebb utóbbiak érdeklik.
Fentiekből vezethető le aztán a célszerűség:
Amíg az én kedves ön-tudatos barátaim erdőkertjeik mélyén kérdezgetik a napot, szelet, kék eget – még ha boldogságuk, mint ösvény, el is vezeti őket az Igazhoz és az *Értékhez – hiába, hiszen csendes magány-ügyük mindez. Ők bizonyosan nem fognak könyvet írni arról, amire jutottak, de még tán a ‘face-re sem teszik fel …. vajon miért?
*Érték fogalma – ld Georgenál – Georgra csak úgy találsz rá, ha pontosan az egyetlen jó kereső-mondatot, a jó kérdést írod be… tudod, mint a filmben: “A válaszok kódolva vannak, csak jól kell kérdezni!”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: