Azon már fennakadtunk, hogy van „eleje” a dolognak. Most térjünk tán rá a lényegre.
Szisztematikusan is tehetnénk, rendszerezve, lépésről lépésre, hangyánként vagy éppen elefántonként tárgyalva a témát, de az már nem ugyanaz lenne, mint amit én megálmodtam.
Az én módszerem az, hogy nincs rendszer. Csak ülök, és csendben szemlélődöm. Befogadom az ingereket ellazultan, és ha csak lehet, nem ugrok rá azonnal érzelmileg minden apró-cseprő momentumra. Az effajta önmérséklettel való szemlélődés már önmagában megérne egy misét.
Csak várom, amíg végigcsorog az objektíven a rám fröccsent valóság.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: