Sajna viszonylag sokat beszélek, legalábbis saját mércémmel mérve … dacára annak, hogy szeretem a csendet. Sokat beszélek többféle indíttatásból is: igyekszem kínos csendeket fecsegéssel áthidalni (csevegek), továbbá olyan személyek társaságában, akinek mondanivalójától félek, hogy ne jussanak szóhoz. Máskor igyekszem jókedvre deríteni a környezetemet, néha feszültséget oldok (magamét vagy másét). Gyakran puszta szervezési célzattal kommunikálok, és végül, de nem utolsó sorban tudatosan rendre áramoltatni igyekszem a belső munkám tapasztalatait (nem, véletlenül sem prédikálok… a tanítás nem az én dolgom – hol is vagyok én attól?!).
Amikor viszont csendben lehetek, akkor azt élvezem. Egy átlagos napon usque óráim négy ötödében adatik meg ez nekem. Nyilván éjjel, alvás közben illetve a reggeli gyakorlás alatt, az összesen kb 8 óra …. reggel munkába menet és jövet, az további két óra …. a 8 órás munkaidőből 6-ban biztosan… a maradék 6 órából egyet a kertben, egyet házimunkával töltök, nagyjából hang nélkül. Reggel és este egy-két óra jut a családra, beszélgetésre, szervezésre (egyébként tanulnak, ’telóznak, tévéznek)… marad még a ’zegészségügyikutya sétáltatás órája, a közben is csak egy-egy vezényszó vagy dünnyögés hangzik el, ahogy végigtrappolunk a sötét városon. Az 24 órából mindösszesen 20, csaknem néma óra. Kivétel tán még heti kétszer két jógaóra, ahol a Mester magyar hangjaként narrálom a gyakorlást …. bár ez inkább plusz csendnek számít, hiszen „én” tulajdonképpen igyekszem visszahúzódni, másképpen nem érzékelhetem a belső instrukciókat.
Alapjáraton persze nem minden hangtalan pillanat csend is egyben, hiszen a gondolatok is tudnak hihetetlen erővel harsogni. Az igazi csend, a mauna, a szótlan morfondírozásnál sokkalta mélyebb állapot. A lényegi csend, a véglet, az a meditáció, ami azonban kivételes, komoly belső munka eredménye, és csak lehunyt szemmel, mozdulatlanul áll be. A hétköznapi csendekben a külső ingerek és az általuk gerjesztett gondolatok csaknem leállíthatatlanul generálják a folyamatos belső zajt.
Előfordulnak azért olyan éber, aktív pillanatok is, amikor lehetséges valamiféle megnyugvás: ilyenkor csak elképzelem a csendet.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: